2013/04/09

Rendhagyó rendes gondolatok



Ha valaki rendszeres olvasóm,annak(is)furcsa lesz ez a bejegyzés.
Nem szoktam magamról írni,illetve ha írok is,csak keveset,épp annyit,amennyivel senkit nem terhelek magammal.Ha valaki ismer,tudja ritkán beszélek magamról "kicsit" ismerősöknek,talán nehezen megnyílónak is tarthatnak egyesek,de aki igazán ismer,csak az tudja,hogy ez nem így van és ha így is tűnik,az miért van.
Most mégis ki kívánkozik belőlem egy gondolat,egy vágy,ami már-már akkora,hogy talán nem fér el bennem,ezért vágyik másokba is megtelepedni,akár csak pár betű erejéig.
Az utóbbi időben valahogy elkezdtek érdekelni olyan dolgok,amikre régen nem is gondoltam.
Vagy talán gyermek koromban még meg voltak,aztán eltűntek,s most hiányozni kezdtek.
Lehet,hogy a hosszú,sötét tél hozza ki belőlem,vagy a kerek évszám az életemben,ami jó esetben az életfordulómat is jelenthetné,nem tudom.Vagy a tavalyi betörés óta egyre fokozódó biztonságvágy,a durvuló világtól menekülés...
Csak a sóvárgást érzem,amikor vidéki kis tanyák,gazdaságok,házikók képét látom meg.
Szavak cikáznak bennem,mint önfenntartás,gazdálkodás,házikolbász,disznótor,vetemény,saját főzésű szappan,lekvár,szörp,borászat,kutya az udvaron,kis falu,odafigyelés,hagyomány,hímzés,kézművesség,nyugalom,fűnyírás,állatok,házi tojás,utcai beszélgetés,virágok,...és még sorolhatnám.
A vágyakozás néha olyan erősen belém sajdul,mint reménytelen szerelmes sóhaja az éjszakába.
Pedig a mostani életemhez ez csak annyira hasonlít,mint Quasimodo a szépségverseny nyertesihez.
Pedig a  héten még lekvárt is főztem,rosszabb sorsú gyümölcsökből.
És most,hogy erről gondolkodom,eszembe jutott egy régi versem,van vagy 15-20 éves is már.
Talán ez is egész jól leírja az érzést:



Nyugalomföld

Nyugalom kell nékem.
Család,béke,szeretet.
Gondoskodás,szerelem,
hangosan álmodó gyerekek .
És ünnepek,ajándékok.
Titkos fények,tüzek.
Egy kandalló
ahol majd te éleszted a tüzet.
Egy kis ház is kell,
ahol lakhatunk.
Ahová,mint kuckónkba elbújhatunk.
És kell egy szőnyeg,
azon majd elnyúlunk.
Hanyatt dőlve
mindenről álmodunk.
És kell egy konyha,
ahol forró kávédat főzöm.
És te rám mosolyogsz,
át, a színtelen gőzön,
és kell egy fotel
ahová leülök.
Magányos arcodra
társat tükrözök.
S kell a kertbe egy fa,
ami alól nézem,
hány bárárnyfelhő
versenyzik az égen.
Kell egy bölcső,
aminek elmondhatom,
minden kedves mondókám,
énekem és szavalatom.
És kell egy dal,
amit ha hallgatunk,
elfeledjük,
hogy lesz még ősz hajunk.
S kell még csönd,
hogy meghalljad:
Mi az mit némán
mondani akartam.
S kell egy kis magány
-de csak egész apró-hogy érezzem
milyen az mikor nélküled lélegzem.
S kell valami
amit elmondani nem fogok
szavakból kirakni nem tudok,
mozdulatokkal le nem rajzolok,
színekkel elő nem varázsolok,
gondolataimból ki nem olvasod.
Ez az örök pici titok

Szóval így.
De közben a nyüzsgő városi  részben is vannak dolgok  amiket szeretek,csak néha mégis felvillan az érzés.
Példának álljon itt pár blogcím,ami most megfogott:


Nincsenek megjegyzések:

Hiba történt a modul működésében
Christmas countdown banner">